Világörökségi helyszínek

Világörökségi helyszínek

Gazdag épített örökségünk, kastélyaink és váraink népszerű lenyomatai hazánk több, mint ezer éves történelmének és kultúrájának: múlt századi struktúrájukat megőrző falvak, különleges panoráma ritka épületekkel vagy a természet ritka szépségei.

Ezek közül nyolc helyszín nemzetközi elismerésben, védelemben is részesül az UNESCO által.
A Világörökségi helyszínek, amelyek nemzetközi ismertségre és érdeklődésre tartanak számot, a következők: a Budai Várnegyed a Duna látképével, az Andrássy úttal kiegészítve, Hollókő, az Aggteleki- és Szlovák-karsztvidék, a Pannonhalmi Bencés Főapátság, a Hortobágyi Nemzeti Park, Pécs ókeresztény síremlékei, Fertő-Hanság Nemzeti Park, Tokaj-Hegyalja.

2012. december 5-én Párizsban az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 7. ülésén felvették A matyó népművészet – egy hagyományos közösség hímzéskultúrája és a Solymászat mint élő emberi örökség című örökség-elemeket Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

A matyó népművészetet önálló felterjesztésknét nyújtotta be Magyarország, míg a solymászat esetében egy 11 ország által korábban benyújtott és reprezentatív listára vett felterjesztéshez csatlakozott most Ausztriával együtt. Így a világ solymászatát képviselő Egyesült Arab Emirátusok, Belgium, Csehország, Franciaország, Koreai Köztársaság, Mongólia, Marokkó, Katar, Szaúd-Arábia, Spanyolország és a Szíriai Arab Köztársaság sorához társultunk a magyarországi solymászat hagyományával.

Az előminősítő bizottság a 36 értékelesre került jelölés közül csak 18-at javasolt a Kormányközi Bizottságnak felvételre, köztük hazánk két örökségét is.

A felterjesztési dokumentációk összeállítását a szellemi kulturális örökség egyezmény hazai szakmai feladatait koordináló Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) végezte 2011 tavaszán a Nemzeti Bizottság döntési javaslata alapján, az érintett közösségek bevonásával.

A matyó népművészetről:

A matyóság a Magyarország észak-keleti részén fekvő Mezőkövesd városának és környékének magyar lakossága. A matyó örökséget meghatározza a matyó néprajzi csoport ma is élő, hagyományos kultúrája: jellegzetes stílusú, színes népművészete, egyedi viselete, valamint erős katolikus vallásossággal átszőtt kulturális identitása.

A matyó népművészet jellemzője a 19. század végén kialakult virágos, térkitöltő hímzés, melyet használati és díszítő funkciójú textileken alkalmaznak. A virágminták, főleg a „matyórózsának" nevezett motívum más kézműves tevékenységekben, főként az önálló népművészeti ággá váló bútorfestészetben is főszerepet kap. A jellegzetes matyó stílusú hímzés a polgári hatást tükröző viselet egyik fő alkotóeleme, melyet manapság a hagyományőrzés alkalmain és a matyó közösség reprezentálása céljából hordanak. Ilyen esemény például a húsvéti locsolás, a matyó lakodalmas és a helyi templom búcsúja, melyek egyben az identitás megerősítésének, az örökség láthatóvá tételének és jelentősége tudatosításának kiemelkedő alkalmai. A matyó néprajzi csoport népművészete és viselete karakterisztikus, az idők során országosan is ismertté, sőt világhírűvé vált.

A matyó örökség fennmaradását és ismertté tételét a városi Matyó Múzeum, valamint a népművészet és a folklór hagyományának megőrzéséért létrejött helyi civil szervezetek és intézmények biztosítják, melyeknek több száz aktív tagja van.

A védetté nyilvánított, autentikus népi építészeti jegyeket viselő "Hadas" városrészben működik a Matyó Népművészeti Egyesület, melynek része a hímzés és motívumrajzolás tudását továbbadó Borsóka Hímzőkör is. Az egyesület a viselet-, zene- és tánckultúrát átörökítő néptáncegyütteseket, valamint kézműves alkotóházakat működtet. Az autentikus portákon kézműves műhelyekben, közösségi intézményekben mesterségbemutatókat, kiállításokat, alkotótáborokat, táncházakat, népzenei koncerteket tartanak.

A solymászatról:

A solymászat a ragadozómadarak tartásának és kiképzésének hagyományos gyakorlata, melynek lényeges eleme a természetes közegben való a zsákmányszerzés. Az eredetileg a táplálkozás biztosítására használt solymászást ma sokkal inkább a közösségi összetartozás és a részvétel semmint a létfenntartás jellemzi. A solymászok erős kapcsolatot és lelki köteléket alakítanak ki madaraikkal, mely elkötelezettséget feltételez a tenyésztés, az idomítás, a gondozás és a reptetés terén. A solymászat mint kulturális hagyomány változatos eszközök révén öröklődik tovább, családi körben való tanulással vagy klubokban működő szervezett képzések keretében. Bár a solymászok különböző háttérrel rendelkeznek (nem egy lokális közösséghez tartoznak), közös értékeket, hagyományokat és gyakorlatokat képviselnek, úgymint a madarak gondozásának, kiképzésének metódusa, felszerelések használata és a madárhoz való kötődés kialakításának folyamata. A solymászat a kulturális örökség széleskörű területeit öleli fel: magába foglalja a hagyományos öltözéket, az ételeket, a kézzel megmunkált míves eszközöket, kellékeket, és a művészi ábrázolást. Magyarországon a Magyar Solymász Egyesület szervezi a solymászok közösségi életét. Közös vadászatok, madármustrák, konferenciák, nemzetközi solymásztalálkozók rendezésével segíti a hagyomány fennmaradását, népszerűsítését.