Hagyományok, ősi szakmák, emlékek nyomában

Magyarország különlegesen gazdag örökséggel rendelkezik a népi hagyományok terén is: skanzenek, tájházak védett övezetén kívül a tradíciók tovább élnek elsősorban a falvakban, a helyi közösségek életében, a hagyományos szakmákban, s a népi művészetekben is.

Az ország több pontján találkozhatunk kisebb-nagyobb falumúzeumokkal, amelyek között a legnépszerűbb a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, ugyanakkor ismertek közé tartozik a Pityeszeri Szabadtéri Múzeum, a Göcseji Falumúzeum, a Sóstói Múzeumfalu, a Nemzeti Történeti Emlékpark skanzenje vagy a Tiszaalpári Árpád-kori falurekonstrukció.

A világörökség részét képezi a mohácsi busójárás, és a magyar falvak közül egyedüliként a hagyományőrzés ékes példája, Hollókő, mely azzal vívta ki ezt a rangos elismerést, hogy a 20. század előtti falusi élet napjainkban is élő példázata. Különlegessége, hogy az ott élő emberek mindennapi munkájukként végzik a múlt századi tevékenységeket, méghozzá az épen maradt, s funkciójukat is fenntartó házakban, melyek 17. és 18. század népi építészetének remek példái.

Nem is csoda tehát, hogy a népi kultúrával legautentikusabb formában, a magyar falvakban, a helyi emberek segítségével lehet megismerkedni. Különösen az Észak-Magyarország, az Északi-középhegység sok falvában, de Dél-Dunántúlon, a Hortobágyon vagy az Őrségben is megismerkedhetünk a hagyományos gazdálkodás, állattartás működésével, és bepillantást nyerhetünk kézműves szakmák rejtelmeibe.

Szintén fontos adottság, hogy a paraszti építészet, a kézművesség, vagy a népzene nem nélkülözi a tájegységek szerinti sajátosságokat: más színvilág jellemzi például a kerámiák díszítését, hímzések ornamentikáját, vagy a hagyományos dalok és ételek ízvilágát. Ilyenek például  a mohácsi fekete cserepek, a matyó és kalocsai hímzés, a 110 éves halasi csipke vagy a töki pompos.

Hazai egyediség a húsvéti locsolkodás és tojásfestés, a komatál küldés, az aratóünnepek, a disznóöléshez kapcsolódó ünnepségek.

Számos tradíció köré fesztiválok, rendezvények szerveződnek, amelyek a ma emberének mutatják meg, hogyan is éltek, hogyan ünnepeltek elődeink.